Már megint az a kis szürke rágcsáló...

És már megint az a kis szürke rágcsáló....

Unalomig lehetne ismételni, milyen érzés egy egérrel szembetalálkozni. Ez történt velem a napokban. Kíváncsi vagy rá? Elmesélem. Kicsit kiakadtam rajta, mert olyan váratlanul és gyorsan történt.

A történet azzal indult, hogy egyik éjjel valami zajra ébredtem. Nagyon álmosan időbe telt, mire azonosítottam a zaj forrását: valami motoszkált a szobában. Azonnal tudtam, hogy ez egér lehet. Nem különösebben lepődtem meg. Minden ősszel megtörténik, hogy bekeverednek a közeli mezőről, földekről.

Másnap reggel felállítottam egy hagyományos, fémből készített egérfogót, és felszereltem egy kis darab dióval. Aztán elmentem dolgozni.

Amikor hazaértem, nagyon sokmindennel volt tele a fejem, és az egérvadászat eszembe sem jutott, egészen addig, amíg elindultam lefeküdni. Ahogy beléptem a szobába, azonnal odanéztem... és ott volt az egérfogóban egy szürke kis egér, ki tudja, mióta, holtan..... 

Félig-meddig igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, és kiabáltam a fiamnak, jöjjön, szabadítson meg az egér földi maradványaitól. Szerencsére azonnal reagált, ami egyébként nem nagyon jellemző rá, és eltüntette az egeret, sőt, a fogót visszahozta, és újra beélesítette. Megnyugodtam, és kényelembe helyezkedve olvasni kezdtem. Nem telt el tíz perc, csattanás, némi küzdelem... és még láttam, ahogy a következő játékos utolsókat rúgja az egérfogó lecsattant rácsa alatt.... nem volt szép látvány.

Nem szeretném részletezni, de nem volt erőm hozzányúlni szegényhez, megint a fiam vitte ki. Akkor állítottam be a szobába a WK0523 egér elleni ultrahangos riasztót. Nem akarok több hullát a szobámban.