Egérinvázió várható!

Most egy bejegyzés második felét találod a következő sorokban :-)

A történet eleje itt olvasható: http://kartevoirto.blog.hu/2014/08/06/egerinvazio_varhato

Tehát, este volt, valamikor október elején jártunk, amikor korán sötétedik már, és hűvösek is a korai esték. Vacsoránál ültünk, mikor apró neszekre lettünk figyelmesek a kamra felől.

Ma is csodálkozom, hogy hallhattuk meg, hiszen a két gyerek állandó hangzavart produkált. Akkor viszont csendben voltunk, a kamra felől érkező zaj pedig megismétlődött.

Eleinte nem tudtam mire vélni, picit meg is ijedtem - mit lehet tudni a mai világban - de győzött a józan ész: betörő nem lehet, mert az éjjel jönne. Akkor.... - villant be a felsimerés - csak egér lehet.

A gyerekek örültek, mert addig még nem láttak egeret, én viszont nem voltam annyira lelkes, mint ők. Macskánk nem volt, és az egér biztos valami tapasztalt jószág lehetett, mert az egérfogót elkerülte. Nálunk, mivel kertes házban élünk, és elég közel a mezőkhöz, mindig be van állítva az egérfogó. Mit lehet tudni, mikor keveredik be egy egér, ami rendre meg is történik minden ősszel.

Hát ez az egér nem dőlt be a finom diónak, ami várta a csapdában, hanem jólesően tobzódott a többi ínyencségen.

A gyerekeim visongtak, hogy szeretnék megnézni az egérkét, és berontottak a kamrába. Az egér persze azonnal lapuló állást vett, és persze hogy meg sem mozdult.

Nagy nehezen kitereltem a kölyköket a konyhából, és megígértem, ha meglesz az egér, megnézhetik. Lesben álltunk, mi felnőttek a kamra előtt, résnyire nyitott ajtó mellett, lekapcsolt lámpa miatt teljes sötétségben és csendben, hogy az egér királykisasszony kegyeskedjék végre életjelt adni.

A várakozás nehéz perceiben arra gondoltam, hogy eladok mindent és beköltözök egy lakótelepre, de eszembe jutott, hogy ott meg más kellemetlenségekkel nézhetnék szembe.....hangya, csótány ott is előfordul.

Amikor meghallottuk az apró neszt, hirtelen mozdulattal ajtó kinyit, ugyanabban a másodpercben villany felkapcsol, és lendül a törölköző a kézben, amivel az egeret reméltük elkapni..... a liszteszacskó lerepűlt a földre, liszt kiszóródott, egér bezzeg sehol.

Ezt megismételtük még néhányszor, persze egyre hosszabb idő telt el, míg egy-egy akció után az egér újra életjelt adott magáról.

Taktikát váltottunk. Minden lámpát felkapcsoltunk, behívtuk a srácokat, akik indiántáncot lejtettek örömükben, hogy végre részt vehetnek az egérvadászaton, és pizsamában, papucsos lábukkal jó nagy zajt csaptak. Kinyitottuk a kamra ajtaját, és próbáltuk a zajjal kiüldözni az egeret.

Mondanom sem kell, nem mozdult meg.....

Elkezdtünk kipakolni a kamrából, Előbb a polcokról, aztán a földről, és lassan ürült a kamra, egér sehol.

Amikor a holmi nagy része már a konyhában volt, és úgy álltunk ott, mint valami bombatámadás után, hirtelen elősurrant az EGÉR. Mind a négyen láttuk, ahogy végigfut a konyhán, be a szekrény mögé, és szinte hallottuk is, hogy közben hangosan röhög rajtunk.....

Ekkor kicsit már ideges voltam főleg mivel lassan éjfél volt, a két gyerek meg még mindig itt lábatlankodott, a konyha egy csatatér, és az egér beszabadult a konyhába, ahonnan biztos átmegy majd a szobákba is, és már vizionáltam, hogy éjjel végigfut a karomon..... meg kell fogni valahogy, mese nincs.

Az üldözés a konyhában folytatódott. Szekrény kihúzgál, egér rohan egyik mögül a másik mögé, mi utána, már a szekrények is az étkező közepén vannak, mikor nagy sokára, végre, egér koma nagy nehezen beszorult a fal és egy szekrény által behatárolt kis zugba, ahonnan csak előre volt kijárás, ahol is ott álltunk mi, egy parfisssal felfegyverkezve.....

Bevilágítottunk a résbe, hogy lássuk, hol is van pontosan. És most nem hiszed el, mi történt: ez a kis gonosztevő, akit több órája életre-halálra üldözünk, megszeppenve kuporog a sarokban, és hatalmas, ártatlan szemekkel néz rád.

Mit lehet csinálni ilyenkor? Parfissal benyúlva valahogy kihúztuk az egérkét, akit a farkánál fogva, mint egy diadalmas trófeát, emeltünk a magasba. A gyerekek nagyon élvezték, mi, felnőttek pedig néztünk egymásra, hogy most akkor mi legyen?

Ki fogja agyonütni ezt az ijedt, nagy szemű kis állatot?

Jól gondolod..... hajnali egy óra volt, amikor kocsiba ültünk, és elvittük a kispajtást jó messzire, ahol szabadon engedtük.

Hát így ért véget a mi egérvadászatunk. Megfogadtam, hogy inkább beszerzek egy macskát :-)